Tisztelt Látogatók!
A Magyar Velociped Barátok köre olyan emberekből tevődik össze, akiket a Velociped különös megjelenése már az első látásra rabul ejtett, amely nem csak az első kerék óriási méretében rejlik, hanem az örökhajtásos kerékpározásban, a fel- és leszállásban, továbbá a korabeli technológiai innovációk kivitelezésében, mint a hullámos kormányív, karbidlámpa, állítható hajtókar, nyeregülés, tömörgumi, első lassító- és hátsó taposófékben valósul meg. Ahhoz, hogy ennek az 1870-es, 80-as évekbeli kerékpárnak hangulatát megértsük, csak a magabiztos tekerés, azaz a többórás gyakorlati kerékpározás árán juthatunk el. Tagjaink lehetőségüknek megfelelően vagy a csehországi Mesicek-től szerezték be a nagykerekűjüket, ahol ma is manufaktúrában, kizárólagos méretvétel (magasságtól függően) alapján személyre szabva készülnek a kerékpárok, vagy házilagos előállítással jutottak hozzá, ami nem kis kihívást jelentett. A velociped baráti kör tagjai függetlenül egymástól ismerték meg a nagykerekűt, majd a különböző nyilvános rendezvények eseményei alatt alakítottak ki jó kapcsolatokat, amelynek emlékeit ezen a honlapon szeretnénk megosztani.
A velociped működtetése:
A kerékpárra hátulról kell felszállni úgy, hogy terpeszállásban közrefogjuk a vázat és két kézzel megfogjuk a kormányt. A bal lábat ráhelyezzük a fellépőre, majd a jobb lábbal ellökjük magunkat, mint egy rollernél . Elegendő lendület esetén felhúzzuk magunkat a kerékpár fölé, majd a jobb lábat ráhelyezzük a forgásban lévő pedálra és ráhuppanunk a nyeregre. Hajtás közben a taposó láb elfordítja ellenkező irányba a kormányt, ezért némi ellenkormányzás szükséges az egyensúly megtartásához (gyakorlat után nem zavaró, de elengedett kézzel azért kihívás). Menet közben az állandó hajtás miatt figyelni kell arra, hogy ne hagyjuk abba a tekerést, mert a szabadonfutás hiányában „satu” fékezést idézünk elő, amely álomszép bukfenchez vezethet. Hasonló eset történhet, ha a leszállást a megszokott hagyományos módon a bal lábbal a pedálon állva a jobbat pedig átlendítve a váz fölött akarjuk végrehajtani.
Ahol nem élvezetes, de emlékezetes a tekerés:
Meredek lejtőn és emelkedőn, macskakövön, villamos sín közelében, homokban vagy süppedős földön.
Megnevezés:
Francia: grand bi
Német: Hochrad
Angol: High bicycle, high wheeler
1895-ben megjelent nagy sikert aratott szerelmes verset közölt a sajtó;
"Egy úr kerékpározni indult,
S egy bájos lányt veloczi-pelle,
Az úr neve Velo-czirill volt,
A hölgyé meg Veloczi-czelle.
Elegáns volt az ifjú ember,
És sikkes volt az ifjú delnő,
Az úr fején veloczi-linder,
A hölgy lábán veloczi-pellő.
A házak elmaradtak sorba,
S Czirill szólt. Nem kell már vigyáznunk!
S minek a bók veloczi-kornya,
Jer édesem, veloczi-czázzunk.
Oly szépen kér esdve nógat,
Vasparipájához simúlva,
Oly nyájasan veloczi-rógat.
Hogy enged a veloczi-czuska,
Virág hullás és szív-törés volt,
Hervadt virányom, alkony tájban.
S hibás csak a veloczi-péd volt,
Melyről e dalt velo-czitáltam."